2. Fejezet

...Kreol bőre volt, haja kócos és fekete, az arca még csöppet kisfiús volt, de már erősödtek a vonásai. Feketének ható mély szemében órákon át merengtem volna. A fekete póló mely enyhén a testére simult tökéletesen mutatta kidolgozott testének minden apró szegletét. Ezen kívül egy koptatott farmer és egy edzőcipő volt rajta.Laza volt, de valahogy mégis tükröződött benne némi elegancia. Teljesen elvarázsolt....egyszerűen tökéletes!!
 Merengésemből egy nő zökkentett ki.
-Jó napot kedveském, tudok segíteni?? Mia Meyer vagyok a recepcióról.
-Öhm..azt..azt hiszem...illetve igen...Köszönöm!-dadogtam a fiút keresve, ki közben eltűnt.
-Jól vagy? Egészen lesápadtál!!
-Semmi bajom. Tényleg.-bizonygattam
-Mi a neved?
-Alice Green vagyok az.......
-...Az új diák!!-fejezte be helyettem nevetve.
-Töltsd ki ezeket a papírokat Alice.
Leültem egy székre a recepcióval szemben és közben azon bosszankodtam, hogy mégis mi köze van a sulinak ezekhez az információkhoz. Mi közük van ahhoz, hogy a szüleim együtt vannak- e?? Nem szeretek erről beszélni. Anyám még kicsi koromban meghalt. Nem sokat tudok róla, apa sem szeret beszélni erről, azonban van egy képem róla és az tudom, hogy gyönyörű volt. A képen fekete, göndör haja lágyan hullott derekára, teltebb volt, de a mosolya lenyűgözően szép. A boldogság csak úgy sugárzott róla.
 Nagy nehezen kitöltöttem a papírt, de mindenhol cikáztak a gondolataim csak ott nem. Most a fiún gondolkoztam el. Biztosan ő a diákönkormányzat elnöke és a pom-pom lányok kedvence....nem. Mindenki kedvence!!
  Beadtam a papírt és megkaptam az órarendemet. Átvettem a könyveimet.
-Köszönöm a segítséget! - hálálkodtam
-Nincs mit kedvesem, ez a dolgom.
-Szia..Mia!! Éppen, hogy sikerült kiérnem az iskola kapuján, mert hirtelen nevetnem kellett . Sziamia Mia. Nevettem még egy kicsit a saját viccemen, de megbántam, mert nagyon megkedveltem Miát!! Megengedte, hogy tegezzem, hisz csak 32 éves volt...sokkal fiatalabbnak nézett ki. Festett szőke haja volt, ez onnan látszott, hogy már egy kicsit lenőtt neki. A hajától eltekintve természetes volt, semmi smink vagy ilyesmi. Folyton mosolygott, bagyon bájos nő.
  Hazafele menet félúton találkoztam apuval, aki felvett és én azt hittem haza megyünk, de a másik irányba indult.
-Hova megyünk apu?-kérdeztem értetlenül
-Stephenhez. Megígértem neki, hogy amint megérkezünk, beköszönünk hozzá!!
-Apu én inkább haza mennék! Kiraknál légyszíves? Hazagyalogolok én.-semmi kedvem nem volt látogatóba menni, egyedül akartam maradni a gondolataimmal és minél tovább húzni a találkozást John-nal. Ugyan még nem ismertem, de most nem akartam másra gondolni...mint az én névtelen hercegemre.-gondoltam csalódottan.
Jut eszembe:
-Mi a teljes neve Johnnak és Stephennek?
-John Sparks és Stephen Sparks.
-Ohh.
Az autó lassított majd megállt.