3.Fejezet

  Egy erdő szélén álltunk meg, ami nem volt messze a tengerparttól. Lehetett hallani a tenger morajlását és az orromat is megcsapta a víz sós illata. Kik ezek, hogy ilyen helyen laknak?? Tudtommal ezen a szakaszon csak igen gazdag emberek élnek.
  Az autóút még folytatódott az erdő mentén, de nem mentünk tovább, hanem megálltunk.
-Hol fogunk menni?
-Az erdőn keresztül jutunk el a házhoz.
-Király! Imádom az erdőket!  Szerinted vannak szörnyek? Hehe
-Ne butáskodj!-vigyorgott rám
-Ki tudja?
-Ajj csak gyere utánam és maradj az ösvényen!!-azzal elindult be az erdőbe. Ahogy mentünk egyre sötétebb és sötétebb lett. Már szinte a cipőmet sem láttam, mikor a fák sűrűjében fényt véltem felfedezni.
-Mindjárt ott vagyunk, már nincs messze.-Biztatott apu a már 15 perces séta közben.Ám igaza lett:egyre ritkábbak lettek a fák és a fény is egyre erősödött, mígnem kiértünk az erdőből.
  Csodaszép látvány tárult elénk. Az erdőnek vége lett és egy óriási területen ki is maradt, de utána folytatódott. Most vettem észre, hogy tulajdonképpen a tengerpartra értünk. Csodaszép : a nap sugarai visszatükröződtek a vízfelszínről, ami gyönyörűen tiszta volt. Jó voltak kisebb hullámok,de igazán kellemes látványt nyújtott. Lehetett hallani az éppen halakat gyűjtő sirályok hangját. Ha nem az apámmal lettem volna itt valószínűleg romantikusnak találtam volna.
-Ugye milyen szép? -kérdezte ámuldozva apu.
-De még mennyire!!
  Elindultunk a ház felé. Tökéletesen illett a tengerpartra már-már túl tökéletes! 2 szintes ház volt, falai fehérre festve,fa nyílászárókkal.  Tornácán egy hintaágy várt arra, hogy valaki végre használatba vegye. Az egész tele volt dísznövényekkel, kicsit sok is volt, mert már a a plafonról is zöld növények lógtak le, még pár papagáj is repkedett közöttük. Az ajtó nyitva volt, csak a szúnyogháló volt csukva, ahogy közeledtünk , az is kitárult és egy 40 év körüli izmos, magas, fekete hajú férfi lépett ki rajta.
-Sziasztok! Örülök, hogy eljöttetek!!-köszöntött minket, miközben kijött a ház elé!!
-Szia Stephen!! Rég találkoztunk!! Ő itt a lányom, Alice.-mutatott rám.
-Hello! - nyögtem ki igen halkan bátortalanul.
-Szia, én Stephen Sparks vagyok!!-mosolygott rám
-Alice Green.-mosolyogtam vissza, csak tudnám, hogy minek mutatkoztam be megint? Na mindegy már úgyis biztos elfelejtette, nyugtatgattam magam, és megint elmosolyodtam, ezúttal saját magamon.
-Gyertek be!! Kértek valamit?-Invitált be, mosolyogva. Te jó ég, hogy lehet ennyit mosolyogni?? Akaratom ellenére én is mindig elmosolyodom, jobban érzem magam itt, mint gondoltam!! DE te jó ég még a fiával is találkoznom kell. A félelem helyett most kíváncsiságot éreztem!
-John is otthon van??- Bukott ki a számon a kérdés, de nem tehetek róla! Ami a szívemen az a számon!
-Öhm ...sajnálom de most sem John, sem a húga nincs itthon.-Mondta némi sajnálattal a hangjában,de a mosoly még mindig ott bujkált az arcán.
-Hozhatok valamit inni?- kérdezte meg még egyszer  és örömmel konstatáltam, hogy nem csak én mondok mindent kétszer.
-Én kérnék.
-Én is - vágtam rá, most jöttem rá, hogy igazából nagyon szomjas vagyok.
-És mit hozhatok? Van limonádé, kóla, sör, víz, narancslé.....ennyi.
-Narancslevet kérek-egészen feloldódtam, mióta tudom, hogy nincs itthon John.
-Én csak egy pohár vizet kérek!! Kocsival jöttem és haza is azzal szeretnék menni!-Erre mindannyian elmosolyodtunk!!
  Stephen kiment, körülnéztem és megállapítottam, hogy belülről is nagyon szép ez a ház,tele dísznövénnyel és fabútorokkal. Amerikai konyha volt, tágas ebédlővel és hatalmas nappalival, benne két nagy kanapéval -ide ültünk mi-egy ugyanolyan színű fotellel és egy dohányzóasztallal... átgondoltam mik történtek ma velünk és eszembe jutott, hogy Stephen említett valamit John húgáról.
-Apu, Johnak van húga?? És ő is Stephen gyereke??
-Igen..és igen. Casandra Sparksnak hívják nem meséltem még róla??
-Nem.-Szidtam le a szememmel.
-Azt hiszem veled egyidős. 2 évvel fiatalabb Johnnál. Nem, az nem lehet hiszen John is egyidős veled. Áhh.-gondolkozott, miközben Stephen visszajött a konyhából az innivalóinkkal.
-Tessék-tette le mindkettőnk elé.
-Steph mennyi idős is John?? -kérdezte...ezt nem hiszem el miért kellett hangosan.....hiába. Legalább tudom, hogy kitől örököltem a nagyszájúságot. De mégis..
-APU!!
-Mi az?- nézett  rám boci szemekkel.
-Hát...
-Semmi baj -vigyorgott Steph
-John 19 éves.
-Akkor Casandra 17 éves??
-Igen, de szólítsd csak Lexinek !! Mindenki annak szólítja és már megszokta , van oka is ...majd elmondja ha szeretné, úgyis nemsokára itt van. És John is jön vele!! - Nézett rám, mikor kimondta a fia nevét, és mosolygott...nah hát ez szuper . Most megint izgulhatok a találkozás miatt, és mert John apja határozottan azt hiszi, hogy engem ennyire érdekel a fia.....haha még hogy engem? Pusztán csak kíváncsi vagyok!!
  Ebben a pillanatban egy autó motorjának a zúgására lettem figyelmes.
-Megjöttek!!-Kiáltott Steph.
Beletörődtem a sorsomba és az ajtó felé fordultam.
-Szia-hallottam ...John hangja lehetett.Ugyanezt hallottam egy lánytól is .
       Beléptek.
Elállt a lélegzetem!!!!.....De ..hiszen....................