4. Fejezet

Ez lehetetlen!!
 -Te....-Bukott ki a számon .
-Én...-Vigyorgott vissza rám az iskolában látott fiú!!!
-Ismeritek egymást???-kérdezte apa, Steph és ...Lexi egyszerre.
-Iiiiigen...-istenem, de gyönyörű- vagyis csak látásból.- nagyon kellett összpontosítanom, nehogy elájuljak: emlékszik rám!!!
-Igen, csak látásból, úgyhogy bemutatkoznék! John Sparks vagyok, de szólíts csak John-nak-Játékosan kézen csókolt, és rám vigyorgott.  Oda kellett figyelnem, hogy talpon tudjak maradni, ugyanis a lábam kocsonyává változott!!
-Alice...Green.- dadogtam el a nevem . -De szólíts csak Alice-nak.-a szemembe nézett és én próbáltam rámosolyogni, de őszintén szólva azon is csodálkoztam, hogy a nyálamat a számban tudom tartani!!!
-Szia, Casandra vagyok, John húga.- Jött oda hirtelen a lány-Szólíts csak Lexinek!! Nem megyünk a nappaliba?? Elég hideg van az ajtóban.
  Bementünk a nappaliba és mindenki leült. John, apu , Steph és én a kanapékra telepedtünk le, Lexi pedig velem szembe ült le, így volt alkalmam megfigyelni. Szép arca volt, melyet hátközépig érő, hullámos, sötétbarna haja keretezett, az arcán leheletnyi smink volt csak. Igen vékony volt. Pánt nélküli ruhát viselt kék, szürke és sárga átmenetekkel, a mell alatti részen egy masnival, ehhez egy fekete magassarkút vett fel. A nyakán egy ezüst nyaklánc, a karján pedig egy ezüst, farkast ábrázoló karkötő volt.
 John is csodásan festett. Most is világos farmert viselt, fehér pólóval, mely kihangsúlyozta barnaságát.
-Nem sétálunk inkább egyet??? Megmutathatnánk Alicéknek a környéket.-szólalt meg John.
-Mehetünk-mondta apu.
-Akkor én átöltözöm. Így meg fogok fagyni!!-mosolygott Steph és felment az emeletre.
-Casandra, miért hívnak Lexinek??-kíváncsiskodott apa , és őszintén szólva én is kíváncsi voltam.
-Öhm..mint látjátok apával élünk. Anya egy balesetben halt meg....ez a karkötő és a nyaklánc-mutatott az ékszereire- anyáé volt, ezért hordom őket mindig. Őt hívták Lexinek, és a szeretetem jeléül "vettem fel " a nevét.
-Sajnálom....-mondta apa és egyetértettünk abban, hogy nem kellett volna megszólalnia.
  Kínos csend állt be, melyet végül John szakított meg.
-Lexi, lehoznád a telefonomat??
-Aham....-mondta szinte suttogva Lexi miközben felrohant az emeletre.
-Nem szeret erről beszélni. Mindannyiunknak nehéz ez.-magyarázta John
-Megértem.-szóltunk egyszerre apuval ami egy kicsit oldott a hangulaton.
  Stephen és Lexi visszaért , és indulhattunk. Elég hűvös volt, de kifejezetten jól esett. A tengerparton sétálgattunk, kissé szétszóródva, mert Lexi nem sokkal az indulás után hazament, mert fájt a feje. Steph és apu elmentek enni valamit, így John és én kettesben maradtunk.  Ez az amitől a legjobban féltem!!  Naplemente volt éppen, és én  nem tudtam, hogy mit csináljak. Itt a világ legédesebb fiúja mellettem és a naplementét nézzük a tengerparton. Egyikünk sem szólalt meg, de ez nem az a kínos csend volt, hanem kifejezetten kellemes. Végül ismét John törte meg a csendet.
-Hogy, hogy ideköltöztetek? -kérdezte bájosan egy mosoly kíséretében.
-Nem valami nagy történet...Történtek olyan dolgok New Yorkban, amiket szerettünk volna hátrahagyni.
-És megkérdezhetem, hogy mik?
-De ki kíváncsi itt valaki...-vigyorogtam- Megkérdezheted, de úgysem fogok rá válaszolni.
-Jó.És miért pont itt? No nem mintha ellenemre lenne, csak kíváncsiságból.-mosolygott édesen.
Nem mintha ellenére lenne? Vajon ez mit jelent? Alice, hagyd abba az ábrándozást, és válaszolj!! Fülig vörösödtem.
-Mert ti itt vagytok.-micsoda? Mit mondtam?
Ő persze jót mosolygott ezen.
-Úgy értem, hogy ti segítetek beilleszkedni...te a suliba...Steph apunak, és apa amúgyis imádja Floridát.
-És te?
-Én...nem tudom szép hely és kedvesek az emberek, de olyan ismeretlen.
Egyre hűvösebb lett.
-Meg fogod szokni, hidd el. Nem fázol? Elég hideg van.-a számból vette ki a szót.
-Nem.-hazudtam
Hitetlenkedve nézett rám, ám a mosoly ott bujkált a szája sarkában. Láttam amint leveszi a kabátját ,(nyílván tudta, hogy ez lesz) utána éreztem ahogy a puha, meleg anyag a hátamhoz simul és élvezettel szívtam be annak isteni illatát. Nagyon hamar átmelegített. Csak most vettem észre, hogy milyen kimerült vagyok. El tudtam volna aludni ebben a helyzetben. John jelenléte valahogy nyugtatóan hatott rám.
-Köszönöm-mosolyogtam rá, vörös arccal, mert szinte láttam magam kívülről amint becsukom a szemem, mélyet lélegzek és elmosolyodok magamban az érintésére, és mert tudom, hogy az arcomon az összes gondolatom ott van, elvörösödtem.
-Nagyon szívesen.
-Nem fogsz így fázni??-kérdeztem kissé túlaggódva.
-Kizárt.-Mosolygott hamiskásan, amit nem tudtam mire vélni..
-Mi ez a mosoly?
-De kíváncsi itt valaki - idézte John a szavaimat.-Tudod.....találkozhatnánk holnap is ,ha neked jó...beszélgethetnénk.
-Nagyon jó!-vágtam rá gondolkodás nélkül-De még a mai nap sem telt el.
-Attól tartok, de igen ! Nézz csak jobbra!- és azzal a ház felé intett.
  Apa és Steph éppen felénk tartottak.Ilyen nincs! Pont most?
-Alice mennünk kell!! Igazából nem akartam ilyen sokáig maradni, hiszen még az ágyaink sincsenek össze rakva.-Valóban. Rengeteg idő telt el mióta ide jöttünk. Észre sem vettem, hogy közben besötétedett.
-Mennyi az idő?
-Fél tizenegy.-Mosolygott John.
Ásítottam egy nagyot, hihetetlenül fáradt voltam.
-Aludjatok itt-ajánlotta Steph.- hely az nem sok van, mert a szobák többségét raktárnak használjuk,de van ágy mindenkinek. Ennivaló is van bőven, addig is beszélgetünk!! Nem szeretném ha ilyen későn az erdőben sétálgatnátok.
-Ohh az erdő, azt el is felejtettem-ásított apa is-rendben elfogadjuk. Köszönjük szépen . Hol fogunk aludni?? És fürdeni??
-Nyugi pajtás adunk mindent-nevetett Steph-ám az alvás húzósabb, mert csak Lexi, John és az én szobámban van ágy, meg a nappaliban a kanapé. És Lexi nem enged be mást a szobájába...legalább is aludni. Én pedig ...hát nem hiszem, hogy Alice szeretne ott aludni.
-Semmi baj..alszom én a nappaliban-mondtam.
-Nem aludhatsz kanapén-ellenezte John- majd alszol az én szobámban úgyis van két ágy-apára pillantott-egymástól távol.
-Jól van ezt el is intéztük-mondta Steph-szerzek törölközőket.
-Én pedig megyek, megágyazok- indult az emeletre John.
Apával kettesben maradtunk.
-Kicsim tudom, hogy tudod, de célszerűnek találom ha megbeszéljük...hogy....most egy fiú szobájában alszol....nagy vagy már...nem kell...tudod....nem ismeritek egymást...és.....
-APA NE!!!!!!! Nem ....nem....nem lesz semmi baj. Jól mondod nagy vagyok már és tényleg nem ismerjük egymást.Csak aludni szeretnék menni, mert álmos vagyok!!-Nyafogtam.
Erre mindketten elvihogtuk magunkat!!! :D




                                                              Alice összeállítása:

                                               

                                                                  Lexi összeállítása: