6. Fejezet

   Ébredeztem és közben próbáltam kitalálni, hogy mi történt tegnap este, majd amikor eszembe jutott, sokkot kaptam, kipattantak a szemeim és keresni kezdtem John-t a szobában, de sehol nem találtam. Visszadőltem az ágyba és azon elmélkedtem, hogy ez, hogy történhetett meg?? Ennyire közel engedtem magamhoz egy fiút??  És ő? Ilyen rámenős lenne? El sem hiszem. Boldog voltam, mert -nem tagadom-élveztem az estét, de mégis, hogy?
   Lenyomódott a kilincs én pedig ijedtemben -nem tudom miért- alvást színleltem. Nem tudom ki jött be, de John-ra tippeltem, mert az ő hangját véltem felfedezni a motyogásban. De vajon mit motyog? Mennyi kérdés, istenem...Valamit még pakolt, aztán kiment.
  Gyorsan felkeltem, felöltöztem, megágyaztam és kimentem a szobából. Senkit nem találtam a házban, de  akkor hol vannak. Mindegy. Fogtam magam és " beköltöztem" a mosdóba. Lezuhanyoztam, fogat mostam, felvettem egy sötét farmert és egy pulcsit, és kimentem. Pontosabban kimentem volna, ha meg nem csúszok azon a rohadt csempén. A mosdókagylóba akartam kapaszkodni, de ebből az sűlt ki, hogy keményen belevágtam a halántékom, majd a földre pottyantam. Feküdtem még egy kicsit, majd úgy ítéltem, hogy már képes vagyok felkelni. És valóban képes voltam, gyorsan felmostam magam után, nehogy más is elessen. Mikor felegyenesedtem, egy tükörrel szemben találtam magam. Basszus. A halántékomtól egészen az államig fojt a vér. Rendesen meg ijedtem magamtól. Nem is éreztem komolyabb fájdalmat..egészen mostanáig. Fogtam a törölközőm, és ráengedtem a hideg vizet, lemostam az arcomra és a hajamra száradt vért, majd szorosan odanyomtam és kimentem.
-Hahó!!-Ordítottam le
-Itt vagyunk a nappaliban-jött a válasz
Gyorsan lerohantam a lépcsőn, aminek az lett a következménye, hogy az utolsó két lépcsőfokot gurulva tettem meg. Ez nem fájt annyira, mert már a specialitásom volt a lépcsőn gurulás.
-Jesszusom ,Alice jól vagy? -rohant oda Steph
-Igen, persze ez semmiség...de a fürdőb...
-De hiszen vérzik a fejed-hát pont ez akartam elmondani....
-Igen, elestem a fürdőben...és nagyon vérzik.
-Mutasd.-hallottam a szívemnek egy nagyon kedves hangot. John hangját. Gyorsan a hang irányába fordultam és láttam, hogy...aggódik? Pedig annyira azért nem súlyos..vagy lehet, hogy nem bírja a vért. Ez logikusabban hangzott.
-Nem kell neked ellátnod, bevihetem a kórházba.-mondta Steph
-Fölösleges, gyere Alice-intett john és bementünk egy számomra ismeretlen szobába. Olyan volt, mint egy raktár és egy laboratórium keveréke. Tele volt dobozzal, de tiszta volt...nagyon tiszta. A falon és a padlón is fehér csempe volt. Nem illett a házhoz.
-Ülj ide-mondta már-már parancslón John.
Leültem
-Szia-köszöntem "nagyon értelmesen".
-Szia.-morogta és elővett pár dolgot a sebem lekezeléséhez.
-Biztos ne menjek be a kórházba?-kérdeztem
-Orvosnak készülök, és komolyabb sérüléseket is láttam már el, de mégis mit csináltál?
-Elestem a mosdóban.
-Nagyon fáj?-arcáról egy pillanatra eltűnt a mogorvaság és az aggodalom váltotta fel.
-Nem. Volt már rosszabb.-mosolyogtam rá, de ő megint felvette a " semmitnemfejezkiazarcom" tekintetét.
-Mi a baj?-komolyan kíváncsi voltam.
-Ez egy csöppet csípni  fog.-Mondta, és a fertőtlenítővel közelített a sebem felé, de amikor már csak pár centi választotta el , a szemembe fúrta tekintetét és úgy folytatta. Egymás szemébe néztünk, és ha csak egy kicsit is összerándultam a fájdalomra, azonnal abbahagyta és csak pár pillanat múlva folytatta. Olyan jó volt belemerülni a szemébe. Egy kicsit ellágyult az arca és már-már el is hittem volna, hogy élvezi ha velem lehet. Ám még mindig nem válaszolt.
-Mi a baj? Tegnap még....
-Alice kérlek felejtsd el a tegnapot...nem szabadott volna...-mondta miközben folyamatosan az arcomat fürkészte.
-Mi az, hogy nem szabadott volna? Miért nem? És neked nem jelentett semmit?-kérdeztem szinte hisztérikusan.
-Miért neked jelentett?-csattant fel. A hangja határozott volt, de az arca fájdalmat tükrözött...
Lefagytam, szóval nem jelentett semmit, de akkor....
-Miért?
-Nem tudom....-Látszott rajta, hogy vívódik.
Felszisszentem, mert fájt ami csinált. Fájt a seb is, és az is amit mondott.
-Sajnálom, és Alice kérlek nem szenvedj emiatt.
-Mit érdekel téged, hogy szenvedek-e?-Vágtam hozzá a kérdést.
-Mert.....nem akarom, hogy miattam......uhm.....kész a sebed.-Látszott rajta, hogy nem ezt akarta mondani.
-Jó-csattantam fel és kirohantam a szobából.
-Alice....-hallottam a hangját, amint utánam kiállt, de nem érdekelt.
A nappaliban szerencsére nem volt senki. Felrohantam a fenti fürdőszobába, magamra zártam az ajtót és elkezdtem sírni. Nem. Zokogtam. Nem tudom miért, hiszen nem is volt szó arról, hogy együtt leszünk, mégis nagyon rosszul esett, hogy őt ennyire nem érdekli a tegnap este. De akkor miért vágott folyton fájdalmas arcot? Talán sajnált. Biztos csak szánalmat érez irántam, amiért ennyire elhitette velem, hogy.... Nem. Szabadulnom kell ebből a házból!! Gyorsan leöblítettem az arcom hideg vízzel , összepakoltam amiket még itt hagytam. Résnyire nyitottam az ajtót és kinéztem rajta, hogy van-e ott valaki. Nem találtam senkit ezért kiléptem a helyiségből és rohantam John szobájáig, de hangokat hallottam úgyhogy berohantam a mellette lévő ajtón.
  Próbáltam hallgatózni. Annyit tudtam meg, hogy John és Steph veszekednek. Volt pár foszlány amiket hallottam. Ez Steph hangja volt.: miért..teszed...hogy.
               mert...nem....akarom...de...bántani....nem ....Lexi...megmondta. ..szeretem.....Jött a válasz, de nem nagyon tudtam mire vélni. Van ennek egyáltalán értelme? Elmélkedésemből az ajtó nyitódása zökkentett ki. Hallottam, amint kilépnek a szobából és lemennek a lépcsőn.
  Gyorsan átrohantam John szobájába , és összepakoltam. Fogtam a bőröndömet és még egyszer körbenéztem a szobában. Nappal még gyönyörűbb volt, ahogy megvilágította a a napfény. Még néztem volna egy ideig, de nem volt sok időm. Elgondolkoztam milyen lenne, ha John is szeretné, hogy itt legyek, de nagyon fájt. Tudtam, soha nem felejthetem el azt az estét. Szomorú dolog annak lenni aki vagyok.
-Viszlát John.
Odaléptem John 2.emeleti szobájának nyitott ablakához.
Felkapaszkodtam a párkányra.
Kiugrottam.