7. Fejezet

A földre érés sosem volt az erősségem, de a szükség nagy úr. Hihetetlen gyorsaságommal befutottam az erdőbe. Ott megálltam egy pillanatra, mert nem tudtam, hogy mit csináljak. Mehetek haza, és reménykedhetek, hogy üres a ház, vagy kóborolhatok egyet. Úgy döntöttem, hogy hazamegyek és valahogy úgy alakítom a dolgokat, hogy apu nem tudjon róla....jut eszembe: hol van apu? Tegnap este óta nem láttam. Valahol csak megvan. Addig berendezem a szobám. Különleges képességemtől fogva nagyon gyorsan fel tudtam állítani az ágyakat és seperc alatt végeztem a szobámmal, úgyhogy nekiláttam a ház többi helyiségének a berendezéséhez. Azzal is kész lettem és nem tudtam, hogy mit csináljak. Eszembe jutott, hogy holnap suli és találkoznom kell, azzal akit eddig sikerült kizárnom a gondolataimból. John....Rám törtek az emlékek, amik túl élénken éltek bennem. Megpróbáltam elfoglalni magam, de ez a próbálkozásom igen sikertelen volt. Fogtam magam bepakoltam a táskámba az első tanítási napra, majd kimentem a konyhába és csináltam vacsit. Pontos voltam-mint mindig-mert apu pont most ért haza. Én gyorsan felrohantam és a lépcsőről figyeltem őt. Örült neki, legalábbis az arca ezt árulta el.
-Köszönöm Alice!!-kiáltotta
  Szóval tudja, hogy itthon vagyok. Hiszen hol is lennék ha egyszer ott az étel az asztalon. Francba! Miért vagyok ilyen piszkosul jószívű. Sajnos tudom a választ.
   De csak félig. Tudom, hogy mikre vagyok képes, de azt nem tudom, hogy miért, hogyan? Az egész életem kérdések láncolata. Hihetetlenül gyorsan futok, óriási magasságokból ugorhatok le úgy, hogy nem lesz semmi bajom. Ezeket tudtam tegnapig, de jönnek az új képességek folyamatosan.Még én magam sem tudnám megmondani, hogy miféle képességeim vannak. Furcsa. Apa sem tudja, hogy ez hogy lehet....
Addig elmélkedtem míg el nem aludtam ott, a lépcső legfelső fokán.
  csörrr-csörrrr
Csörgött a telefonom ébresztője. Mikor ki akartam kapcsolni, kiestem az ágyból. Tágra nyílt szemekkel dühöngtem. Feltápászkodtam és kinéztem az ablakon. Szép napsütéses reggel volt. Némileg megnyugodtam, de mit kerestem én az ágyamban hiszen...biztos apu volt. Gyorsan beszaladtam a fürdőbe zuhanyozni, fogat mosni, visszarohantam a szobámba és felkaptam egy tunikát, egy farmernadrágot és egy dzsekit . Mániám a magassarkú ezért azt vettem fel. Felkaptam a táskám és lerohantam a nappaliba. Apa készített nekem pár szendvicset, az egyiket gyorsan bemajszoltam, majd elordítottam magam.
-Apaaaaaaaaaaa!!!
-Mi az??- Rontott be fejvesztve apu a nappaliba
-Jó reggelt-vigyorogtam rá
-Jó reggelt! Mi a baj? -kérdezte zavarodottan
-Bevinnél a suliba??
-Ohh hát persze.-mondta megenyhülve
Beszálltunk a kocsiba és pillanatok alatt odaértünk.
-Köszi, hogy elhoztál.
-Szívesen-mosolygott apu-légy jó és bírd ki a napot!!!
-Igyekszem, szia!!
-Szia!
  Elindultam az iskola bejáratához. Matek lesz az első órám. Csak tudnám, hol a terem.
-Utálom a matekot.-hallottam a lány hangját, aki elrobogott mellettem
Elindultam felé, de egyszer csak megragadott valaki. Megpördültem a tengelyem körül. Azzal találtam szembe magam akivel a legkevésbé sem akartam találkozni a történtek után, mégis nagyot dobban a szívem.
-Nem vele lesz matekunk.-mondta kissé félénken
-Akkor?-kérdeztem hangsúlytalanul
-Ők egy évvel idősebbek.
-És hogy,hogy óránk? Nem jársz te véletlenül két osztállyal feljebb?
-Nem, mert 2 évvel később kezdtem tanulni-komorodott el az arca
-Aha-ennél értelmesebb válasz nem jutott az eszembe
-Attól még ugyan olyan okos vagyok, mint a korombeliek ne félj-próbált oldottabb hangulatot teremteni.
-Jó, akkor merre lesz az óránk?
-Gyere-és megragadta a kezem, olyan jó érzés volt.
-Itt.-mosolygott a fejem láttán
-Üljünk le-leültette egy székre és ő is leült.
-De itt nincs senki.
-Mert ha megnézed az órarended, akkor látod, hogy kettő matekunk van. Ebből az első mindig elmarad.
-Hamarabb nem szólhattál volna? Nagyon álmos vagyok!-Förmedtem rá
-Akartam, de nem úgy alakultak a dolgok-sóhajtott
Én is sóhajtottam
-Hát nem.
-Mi a baj Alice, miért van rossz kedved?- nézett rám és a gyönyörű szeme tele volt fájdalommal.
-Hogy miért van rossz kedvem? Te jól vagy? Szerinted miért?-kérdeztem szipogva
-Sajnálom, tényleg hülye kérdés volt..én csak...próbáltam oldani a helyzetet.
-És most mit csinálsz egyébként? Mert már nem tudlak követni!! Egyik nap kedves vagy és úgy viselkedsz, mintha érdekelnélek, a másik nap leteremtesz és bunkó vagy, harmadnap pedig úgy csinálsz,mintha minden rendben lenne és nem történt volna semmi.
-Tudom és sajnálom, nem kezdhetnénk tiszta lappal?-Kérdezte már-már könyörgően.
-Nem tudom....-Hirtelen felpattantam és ki akartam menni a levegőre, de megbotlottam a saját lábamban és vártam, hogy nekiessek a padoknak. Egyszer csak kezeket éreztem a derekamon. John kezeit. Megtartott így nem estem el. Maga felé fordított és a kezeit az állam alá rakta, így felemelte az arcom és kénytelen voltam a szemébe nézni.Gyönyörű szemei vannak.
-Nem olyan egyszerűek a dolgok, mint ahogy te azt gondolod.- Súgta lágyan úgy ,hogy én is alig hallottam .
Megpróbáltam elhúzódni tőle, de nem ment. Nagyon szorosan tartott ami tetszett ugyan, de szabadulni is akartam.
-Miért csinálod ezt? Ha egyszer nem kellek, akkor miért kell elhitetned velem azt, hogy mégis. Vagy akkor miért kellett megcsókolnod?-nagyon megfájdult a fejem, és nem értettem, hogy miért gyötör.
-Értsd meg, hogy nem lehet.
-Miért nem ?
-Nem tehetem, nem mondhatom meg.
-Ühüm és gondolom azért, mert titoktartást fogadtál a kormánynak igaz?
-Ne csináld ezt!!  Tudod, hogy ez butaság!!!- furcsa fejet vágott, lehet, hogy igazam van...
-Nem hinném.-már olyan halkan beszéltem, hogy magam is alig hallottam.
Felálltam, -és nagyon ügyelve arra, hogy ne essek el- kimentem. Ő jött utánam csak tudnám minek...
-Hova mész?-kérdezte
-Nem tudom.
-Lassan be fognak özönleni a többiek.
-Akkor majd én megyek be utoljára.
-Miért?
-Mert nem tudom, hogy hova kell ülnöm.
-Csak mellettem van hely-mosolygott .
-Akkor menjünk-nekem is jobb kedvem lett, de zavart, hogy John nem mond el semmit. Bementünk és leültünk az ablak felőli leghátsó padba.
-Miért bámul mindenki?-kérdeztem mikor észrevettem, hogy mindenki minket néz.
-Mert nagyon csinos vagy és, mert mostanáig senki nem mert mellém ülni.-Vigyorgott édesen. Nekem pedig felgyorsult a szívverésem erre a mondatra.
 
                                                        Alice összeállítása