8. Fejezet

Lehet ilyen unalmas egy matek óra?
Nem hiszem.
Olyan szörnyű, mert egyébként érdekelt a matek, de most jobban foglalkoztatott, hogy itt ül mellettem Ő és mégis a matekra kell figyelnem.
Néha lopva ránéztem, de mindig észrevette.
Ránéztem az órára. Még van hátra tizenöt perc. Elkezdtem firkálni az addig üres füzetemet. Egészen jól rajzoltam, úgyhogy gondoltam lerajzolom az előttem ülőt. Egészen belemélyedtem, de ekkor a tanár hangját hallom, amint az én nevemet mondja.
-Alice?-nézett rám unottan
-Tessék?-kérdeztem félénken
-Tudja mi a megoldás?
-Milyen megoldás?-ennél hülyébb kérdést már fel sem tehettem volna...
-A feladat megoldást.-válaszolta és nagyon úgy nézett ki, hogy nehezére esik visszatartani a röhögését.
-Óóóóóóó-jött az újabb értelmes válaszom.
-Rossz válasz, valaki ide figyel egyáltalán az óráimra?
-Tanár úr!-szólítottam fel, mire a tanár elnézett a másik irányba.
-Őő itt vagyok!-integettem, mire az egész osztály elkezdett vihogni, Robert tanár úr pedig óhajtott idenézni.
-Ez az első óránk önnel!
-Tényl...
Csengettek. Ha jobban belegondolok gyorsan eltelt ez az óra, de normális ez a tanár?...még házit sem adott fel, pedig itt kilencedig végén vizsgák lesznek. Mindegy. Igyekeztem minél előbb kirohanni a teremből. John odaért mellém.
-Ne aggódj csak a tanárok is nehezen kezdik a sulit-mosolygott rám, és ezen nekem is muszáj volt nevetnem.
-Milyen óránk lesz?
-Tesi.
-Nem lehet!!! Ilyen nincs! Itt még van tesi? Nálunk kilencediktől már nem lett volna kötelező tesizni!-nyafogtam.
-Milyen suliba jártál ? Valami tündér iskolába?-vigyorgott, de mégis olyan fejet vágott, mint aki elszólta magát.
-Nem hiszem, bár hasonlított rá.-ezen elgondolkodtam.
-Menjünk! El fogunk késni! 
-Bár így lenne...
Átöltöztem egy cicanaciba és egy hosszú, bő, fehér felsőt vettem rá. Éppen a tükörhöz készültem, és mikor odaértem, majd' elájultam. A póló nagyon átlátszó volt, még szerencse, hogy fehér melltartót vettem fel. Kimentem a tornaterembe, közölték velem, hogy késtem és ezért csináljak 100 felülést. Nagyon jó, azt hiszem ennek a tanárnak sem kell bemutatkoznia. Ez az a tipikus szadista hajlamú őrült tesitanár. Belekezdtem, a tanár erre kiment, az osztály nagy része pedig úgy nézett rám, mintha hülye lennék. A másik felének pedig csorgott a nyála.
-Mit csinálsz? -szólt oda egy lány, akin még tesi alatt is......magassarkú (?) volt. Úristen hova kerültem? Itt mindenki megőrült?
-Csinálom a felüléseket, mert ha nem vetted volna észre, akkor majdnem az óra felét az öltözőben töltöttem, és mikor ideértem a tanár leordította a fejem. Elég szembetűnő jelenet volt, úgyhogy szerintem áramszünet lehetett  a kis agyféleségedben.-jó, ez csúnya volt, de nem bírom az ilyen lányokat. Nagy meglepetésemre a lányok tapsviharban törtek ki!! Itt tényleg mindenki bekattant. És hol a tanár?
  Abbahagytam a felüléseket, és odalopóztam John-hoz aki éppen a kispadon ült és nézte amint közeledem felé. Elpirultam. Leültem mellé, egy szót sem szóltam, de sejthette, hogy milyen kérdések voltak a fejembe, mert elkezdett beszélni.
-A tesitanár sem szereti a sulit. A tesiórák nagy részét a tesitanáriban tölti a barátnőjével.
-Aha. Álmos vagyok!-jött a számból a teljesen nem odaillő nyavalygásom.
-Tudom-mosolygott-hajtsd ide a fejed és pihenj, az óra végéig nem fog visszajönni a tanár.
Fogtam magam és gondolkodás nélkül az ölébe hajtottam a fejem.Azonnal elaludtam.
-SORAKOZÓ.-ordította Daniel "tanár úr".
-Mi a..?
-Ssss-nyugatott John és beállított maga mellé a sorba, szinte ő tartotta az egész testemet, miközben én próbáltam, nem visszaaludni . Ezt sajnos észrevette a tanár is.
-Mi az Diák, tán unalmas az órám? Mondja meg nekem őszintén, mi a véleménye rólam, ide a szemembe?
Egy idióta rálépett a lábamra és fájdalmamban felkiáltottam:
-Barom állat !!!
-Micsodaaa? Menjen azonnal az igazgatói irodába!
-DE...
-Nincs de!
-De igen, van de! -szállt be John-Nem magának mondta, hanem..
-Maga is menjen vele!-Ordította a tanár.
John elkapta a kezem és kihúzott a tesiteremből és betuszkolt a női öltözőbe, hogy öltözzek át, addig ő is átöltözik.
 Mire sikerült átvennem a ruháimat, addigra John már rég végzett, de megvárt. Megfogta a kezem és úgy húzott tovább az igazgatói irodától az ellenkező irányba.
-Hova megyünk?-kérdeztem
-Én ma már nem maradok itt több órára az biztos, legalább kipihenjük magunkat. Úgy látom te sem aludtál valami sokat.-mondta kissé szomorúan.
-Miért te sem tudtál aludni?-kérdeztem meglepődve, mert nem gondoltam volna, hogy őt is bántja ez a dolog.
-Nem éppen. Gyere hazaviszlek hozzánk, ott alszol egy picit, utána megmutatom a várost.
-És mi van ha nem akarok hozzátok átmenni? A múltkori látogatásunkból sem sült ki semmi jó! Fájt ezt mondani, mert nagyon akartam átmenni hozzá, de féltem is.
-Akkor mit akarsz? Szépen visszamész a Biológia közepére, mintha nem történt volna semmi? Mit fogsz mondani miért késtél?
-Már a biosz fele el is telt? Majd azt mondom elraboltak, végül is igaz. Mosolyogtam rá.
Ő is rám mosolygott.
-Gyere velem kérlek! -Hirtelen elkomorodott az arca és majdnem könyörgően beszélt. Megijedtem.
-Mi a baj?-aggódtam
-Csak gyere velem!! Muszáj mondanom neked valamit, nem bírom nem el mondani...