27. Fejezet

Sziasztok!!
Nem is szaporítanám itt feleslegesen a szót!! Annyi érdekességet azért megosztok veletek, hogy pont húsvét hétfőre esett a szülinapom, tehát most jelentkezem fiatalkorúan, de nem kiskorúan!! :D Boldog húsvétot mindenkinek!!:D
Puszi
Detty



Amint meghallottam Clau sikítását, rögtön kiugrottam John öléből, és szélsebesen vágtattam fel a lépcsőn. John szorosan mögöttem jött, apu pedig hátul szedte a lábát. Kivágtam a szoba ajtaját és rögtön megpillantottam Claudiát. Teste verejtékben úszott, csapzott haja pont úgy állt, mint akit most téptek meg. A szeme tömény félelmet tükrözött. Arca piros volt, még hozzá képest is, és sikításra torzult.
-Ale!-nyüszített fel és abban a pillanatban kitört belőle a sírás. Odarohantam hozzá az ágyba, szorosan magamhoz öleltem és igyekeztem megnyugtatni. Egész testében remegett, úgyhogy ez nem volt egyszerű feladat. Ide-oda dülöngélve ringattam, ami egy kicsit megnyugtatta, de közel sem annyira, amennyire kellett volna. Nyomtam pár puszit az arcára, és homlokára, utána már csak reménykedni tudtam, hogy kicsit megnyugszik. Apa és John-akik eddig az ajtóban álltak-beljebb léptek felkapcsolva a villanyt. Erre a kislány remegése alábbhagyott, de még mindig erősen szorított. Szegénykém...Hogy történhet ez meg vele? Annyira kicsi még.
-Mi történt Clau? Kicsim, hahó!-szólongattam, de fejét továbbra is a nyakamba fúrta. -Hozzatok valami hideg borogatást!-kérleltem a fiúkat. Volt bennem valami félsz, ami nem viseltem jól ezt az egész helyzetet. Szabadulni akartam a szobától, ami hirtelenjében mintha megváltozott volna. Gyűlöltem, hogy este van. Legalább világos lenne. Clau rémületét ahelyett, hogy elkergettem volna, most átragasztottam magamra. A lányt átvittem a saját szobámba, és ott ráraktam a borogatást, amit közben apu meghozott. Mindannyian a szobában ülve néztük, ahogy egyre laposabbakat pislog szegénykém, majd elaludt.
  Utána még vagy egy óránk keresztül cserélgettem a borogatását, hogy kellőképpen hideg legyen. A hatodik cserénél kicsit megnyugodott a bőre is, és visszanyerte eredeti hőmérsékletét. Félve néztem rá az órára, ami immáron negyed ötöt mutatott. Ideje lenne már lefeküdnünk.
-Maradj itt kérlek!-könyörögtem szerelmemnek.
-Persze, hogy maradok.-felelte komolyan. Engedélyeztünk még egy utolsó csókot magunknak, befeküdtünk Clau két oldalára, és elaludtunk.

Reggel...öhm Délben, mikor felkeltünk apu már nem volt otthon, Clau pedig még aludt. Kikászálódtunk az ágyból, és ha Clau nem lett volna ott egymásnak is estünk volna. Bementem a fürdőszobába, levedlettem a pizsamámat, és beálltam a forró zuhany alá. Fel sem fogtam mi történik, már John is ott állt a kabinban.
-John! Basszus! Clau!-nyökögtem. Többre sajnos nem futott tőlem a meglepetéstől. John egy szót sem szólt, csak- olyan gyengéden, mint még soha - magához húzott, és egyszerűen csak öleltük egymást, míg a víz folyt le a testünkön. Kedvesemet a tarkójánál fogva húztam magamhoz, hogy ismét csókban forrjunk össze. Kínzó lassúsággal csókoltuk egymást, míg John keze többször bejárta a csípőm és vállam közötti távot. Hihetetlenül szerencsés vagyok amiért John szeret. Melyik pasi az, amelyik nem használ ki egy olyan kínálkozó helyzetet, mint ez. És Ő mégsem tesz semmi olyat amit én külön ne kérnék.
-Jó anya lennél. -mondta hirtelen. Én nem nagyon tudtam mit felelni rá, mert nem igazán értettem mire gondol. -Claura.-felelte a gondolataimnak. Hát igen, nagyon szeretem Claudiát...de az istenért...17 éves vagyok. Rövid beszélgetésünk után csak álltunk. Teljesen elvesztettem időérzékem, fogalmam sincs, hogy mennyit állhattunk ölelkezve a zuhany alatt, de az biztos, hogy életem eddigi legmeghittebb pillanata volt. John mászott ki először, addig én élveztem tovább a víz melegét. Mikor végre felöltözött, engem is bebugyolált egy törölközőbe és bevitt a szobámba, ahol Clau még mindig békésen szunyókált. Komolyan, mintha egy kisbaba lennék, aki még törölközi sem tud egyedül. Persze nem, mint ha nem élvezném, csak nem akarom, hogy kihasználva érezze magát.
-John!-ordítottam suttogva. Ez kifejezetten egy rám jellemző tulajdonság.
-Hmmm?
-Köszönöm!-néztem rá sokatmondóan, jelezve, hogy Őt köszönöm.
-Én köszönöm.-mondta, s a jelenet kifejezetten beleillett egy brazil szappanoperába. A továbbiakban lementünk reggelit készíteni, ami bruschettából állt. Valószínűleg ennek az ételnek a mámorító illata csalta le Claudia Brown hasát. Másra nem tudok gondolni. Clau kómásan dörzsölgette a szemét, nagyokat ásított és éppen csak sikerült esés nélkül lebotorkálnia a lépcsőn. Szerintem simán kijelenthetem, hogy egyikünk sem aludta ki magát. Pedig nem ártott volna, mert most nem egy szívderítő beszélgetés fog következni. Először is szépen csendben megettük a reggelinket, elmosogattam, majd Johnnal leültünk Clauval szembe.
-Elmondod, hogy mit láttál este?-kérdeztem a kezét simogatva.
-M-m-motyogott egy nemet, miközben vadul ingatta a fejét.
-Édesem, tegyél föl egy kávét légy szíves!- fordultam Johnhoz. "És közben figyeld, hogy mit mond, hátha kettesben nyilatkozik valamit" Üzentem továbbá gondolatban és csak remélni tudtam, hogy meghallotta. John kiment, így hát kettesben maradtunk Clauval. Reménykedtem, hogy nekem többet mond, így hát megint rákérdeztem.
-Mit láttál az este, kicsim?
-Minden este látom.-felelte suttogva, kifejezéstelen arccal maga elé meredve. Ez megrémített. Egy kislánynak ne legyen, nem lehet ilyen a tekintete.
-Mit látsz minden este?-kérdeztem ismét türelmesen. Mindenki tudhatta, hogy a türelem nem igazán az erősségem, de a gyerekekkel más a helyzet. Velük végtelenül türelmes tudok lenni ha akarok. És akarok.
-A szüleimet.-felelte.
-Mit...Hogy jutnak be?
-Nem tudom...egyszer csak ott lesznek.
-Mit csinálnak?
-Először csak álltak és néztek, de ijesztő volt. Nem önmaguk voltak...csak önmaguk mása.-motyogta. Annyira kicsi és mégis úgy beszél, mint egy felnőtt. Min mehetett keresztül...
-Utána...-nógattam tovább.
-Már beszéltek is. El akartak vinni. Mikor mondtam, hogy nem megyek, megharaptak.
-Mit csináltak?-emelkedett jó pár oktávval feljebb a hangom.
-Megharaptak, de nem tudom miért.
-Meg van még a seb?
-Nem. Abban a pillanatban beforrt, amint anya elvált a kezemtől.
-Mi....ma...tegnap...tegnap harapott meg?
-Ühüm.
  Ezt nem hiszem el. Itt vagyunk hárman a házban, a háromból kettőnk szervezete fel van szerelve extrákkal, és mégis belopództak azok a ...uhm.
-Ale..suliba kell mennem.
-Mi??? Nem tudtam, már 1 óra is elmúlt...
-Igen, de délutániba járok.
  A következő órákban elvittem Claut a suliba, és egyszerűen nem tudtam másra gondolni, mint a félbeszakított beszélgetésünkre. Próbáltam elemezgetni a helyzetet, de nem volt egyszerű. Nem vagyok az a fajta aki megkérdőjelezi egy gyermek szavát, főleg nem azok után, amilyen természetfeletti dolgok velem történtek...mégsem tudtam mit gondoljak. Elég hihetetlen a történet...ráadásul bizonyíték sincs. Clau azt mondja eltűnt a seb, tehát ezt sem lehet bizonyítéknak nevezni. Mindazonáltal valóban különös, hogy a testek csak úgy eltűntek. Megkérdeztem Johnt, hogy szerinte mi tévők legyünk, de csak annyit mondott, hogy Clau őszintén beszél és a valódi gondolatait mondja ki. Ami nem jelent semmit. Végül is lehet, hogy sokkot kapott és hallucinál, vagy ilyesmi.
  Csengettek.
  John ajtót nyitott, és az a négy pasi lépett be rajta, akik végignézték a bunyónkat. Mind a négyükkel kezet fogtam, és sikerült megállapítanom, hogy itt mindenkinek forró a bőre. Az egyikőjük ez meg is jegyezte.
-Csak nem vágyat ébresztette benned a vérem hőmérséklete?-kacsintott.
-Mi? Az, hogy forróvérű vagy?-húztam fel az egyik szemöldököm.-Várjunk csak! John, kikre mondják, hogy  forróvérű?
-A szenvedélyes, hirtelen hangulatú és cselekedetű emberekre.-felelte.
-Oh haver, akkor te simán csak meleg vagy.-osztottam ki a tőlem telhető legjobb módon, amin a többiek jót nevettek.
  Az ezután következő órákban John elmesélte a haverjainak Clau történetét, így most már ők is ráálltak a dologra, aztán elhajtottuk őket. Végre élhettünk volna a pillanattal, hogy kettesben vagyunk, erre autómotor hangja ütötte meg fülünket, így kénytelenek voltunk ismét elválni egymástól. Ajtót nyitva három alakot pillantottam meg. Az első alak alacsony volt, husis és bozontos hajú. Egyértelműn Claudia. A második magas és vékony. Tehát apa. A harmadik.........